ÉlesztőKert

Az eddig legnagyobb projektem és egyben telephely a szekszárdi kertünk. Völgy aljában 1000m2-en terül el. Sok épület miatt változatos mikroklímával rendelkezik, így sok típusú kertet lehetett létrehozni benne. Ezekből a kert részletekből adok ízelítőt, hogy milyen természetközeli, termelő, és dísz funkciókat adtam a telkünk különböző részeinek.

Saját kerünk létrehozásásnak célja az élelmiszer önellátás minnél kisseb területen. A kezdetektől fontos volt, hogy ökológiai módszerekkel dolgozzunk, hogy egészséges élelmiszert tudjak előállítani, és ne zavarja meg túlságosan a lassabban zajló természetes folyamtokat. Ahogyan haladtam a kert kialakításában, úgy telt meg a kert az adottságoknak megfelelően, különböző elemekkel, és egyre jobban kezdtem figyelni, egyéb élőlények élettér igényeire, és az esztétikára. Valamint azt próbáltam elérni, hogy a kert nagy része természetesen hasson, de intenzíven tudjam művelni, mivel kis területről van szó. Ennek a kritériumnak megfelelt a permakultúra rendszerében használatos erdőkert, amit én a hátsó kert szegélyeinél helyeztem el. Amiben megtalálhatóak vegyesen gyümölcsfák, bogyós növények, nitrogéngyűjtő növények, virágos növények, fűszer és gyógynövények, talajtakarók, zöldségnövények. Folyamatosan fejlesztem és bővítem olyan fajokkal a kertet, amik az adottságokhoz jól alkalmazkodnak, és jól beleillenek a már meglévő kert életközösségébe.

A biodiverz ágyások mellett építettem a kertben, állandó helyen lévő zöldséges ágyásokat, ahol a saját zöldség igényünk nagyjából 50 %-át tudjuk kielégíteni jelenleg. Megtermeljük a saját fokhagymánkat, hagymánkat, salátáinkat (mindenféle levélzöldséggel), retkünket, karalábénkat és fűszereinket. Fogysztásunk jelentős részét a paradicsomnak, céklának, répának, paprikának, krumplinak, borsónak. Illetve minden évben van valami különleges zöldségnövény a tányérunkon. Amiből sosincs hiányunk az a mángold és a rebarbara.

A gyümölcsök az eperrel és az egressel indulva, majd a birsalmával zárulva, folyamatosan teremnek. A saját telepítésű gyümölcsfáink a  4. nyarukba lépve kezdtek el teremni, az elején még kisebb mennyiséget.