A mángold legközelebbi rokona a cékla. Ez látható a magján és a levelén egyaránt. Földközi tenger vidékén már id. e. 500-ban ismerték. Nálunk is sokat használták kiskertekben, de eltűnt a köztudatból, most fedezik fel újra  a sokszínűségét.

Magas az A-, B1-, B2- és C-vitamin tartalma, ezen kívül cukrot, pektineket, szerves savakat (oxálsav, almasav, citromsav), foszfort, káliumot, kalciumot, vasat és magnéziumot tartalmaz.

A mángold az egyik kedvenc túlélő növényem. A sokszínűsége konkrétan is értető, mert fehér szártól a liláig már minden színváltozatban megtalálható. A felhasználásánál pedig szintén, érthetjük mert a szárát spárgaként használhatjuk, levelét pedig mint a spenót készíthetjük el. Erőteljesebb földes ízzel rendelkezik. Nagy levelét pedig töltöttkáposzta módjára lehet elkészíteni.

Termesztése

Mángoldot nem lehet a leghidegebb időszakban elvetni, ez korlátozza talán legjobban a termesztését. Ezen kívül elmondható róla hogy egy igénytelen és hálás növényről van szó. A napos helyet és a sok vizet növekedésével meghálálja. Folyamatosan szedhető, visszavágható, és átültetéssel akár 3-4 éves növény is készíthető belőle. Felmagzás után elpusztul.