A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában őshonos rukkola Marokkó partvidékén, Portugáliától Törökországig vadon megterem. Galenus ókori görög orvos úgy vélte, a rukkola „száraz és forró érzetet kelt”, nem fogyasztható önmagában. Ezért javasolta, hogy kövér porcsinnal (vadsalátával), vagy más, hűsítő hatású salátával keverten illesszük étrendünkbe.
A rukkolának magas a vitamin- (A, B2, B5, C és K), valamint ásványianyag (kalcium, vas, magnézium, foszfor, kálium, mangán, szilícium) tartalma. Szabályozza a vér koleszterin-, és cukorszintjét. Várandós anyáknál mérsékli a rosszullét tüneteit.
A rukkola íze hasonlít a borséhoz, a mustáréhoz. Megfigyelések szerint a kisebb levelek íze enyhébb, a nagyobbak csípősebbek.
Leggyakrabban más salátákkal vegyítve fogyasztjuk. Feldobja a szendvicset. Illik csirkéhez, halhoz; burgonyás, tojásos, paradicsomos fogásokhoz.
A rukkolának, több típusa van, az évelő rukkola más néven vadrukkola, amelynek erőteljesebb íze és vékonyabb levele van. Ez a típus kikelés után folyamatosan vágható. A másik az egyéves típus melyet minden évben, tapasztalataim szerint nyár végén – ősz elején érdemes vetni, így télen a kemény fagyokig majd márciustól-május végéig van friss rukkolánk, amíg fel nem magzik és meg nem szárad.